16 éves diák úszó robotja tisztítja a ciánnal szennyezett vizet

Banu Ibrahimova 16 éves, és Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában jár a 6. számú Iskola-Líceumba. Iskolatársával, Mikayil Ahmadbaylival közösen építettek egy robotot, ami a víz felszínén úszik, és mesterséges intelligencia irányítja. A tanáruk Samir Karimov volt. A projektjük a 2026-os Regeneron ISEF-re is eljutott, ami a világ egyik legnagyobb középiskolás tudományos versenye, és a projekt a szervezők díjlistáján is szerepel.

Mit csinál a robot? Az ipari szennyvízben, például az aranybányászatból származóban, mérgező cianidvegyületek lehetnek. Ilyen a tiocianát is. A robot xenon UV-lámpákkal világítja meg a vizet, a fény pedig biztonságosabb anyagokra bontja a szennyeződést. Közben érzékelők folyamatosan mérik a víz minőségét, és a program ennek alapján állít a kezelésen. Vegyszert nem kell a vízbe önteni.

Most jön a valóságteszt. A 90,2% tényleg szép eredmény, de modellszennyvízen, azaz laborban kikevert mintán mérték, és 42 órába telt. Ez egy diákprojekt, amit még nem próbáltak ki igazi bányánál vagy gyárnál. Nem tudni, mennyibe kerülne egy ilyen robot, vagy hogy lesz-e belőle valaha termék.

Mit tanulhatsz ebből? Nem a robot a lényeg, hanem az, hogyan áll össze. Van egy úszó test, néhány érzékelő, egy fényforrás és egy program, ami a mérések alapján dönt. Ezeknek az egyszerűbb változatait egy középiskolás szakkörön is meg lehet építeni hobbielektronikával, mondjuk egy vízminőséget mérő úszó szondaként. A UV-lámpákkal viszont óvatosan kell bánni, mert a szemre és a bőrre is ártalmasak, ezért csak felnőtt felügyelete mellett szabad velük dolgozni.

Mit jelent ez itthon? Ezt a robotot nem lehet megvenni, és nem is ez a cél. Tanároknak és szülőknek viszont jó ötlet: a robotikát érdemes valódi helyi problémához kötni, például a patak vagy az iskolai tó vizéhez. Itthon is vannak diákoknak szóló tudományos és robotikai versenyek. Egy ilyen projekt pont az a fajta munka, amivel egy 15–18 éves diák messzire juthat.