Szenteltvizes automata és programozható kocsi kétezer évvel ezelőttről

Az első ismert pénzbedobós automata nem kólát adott, hanem szenteltvizet. Alexandriai Hérón, egy görög matematikus és feltaláló írta le, aki valószínűleg az i. sz. 1. században élt Alexandriában. A kutatók egy i. sz. 62-es holdfogyatkozás alapján datálják, de a pontos időszakról ma is vitatkoznak.

Az automata egyszerűen működött. A gép tetején lévő résen bedobott érme egy kis tányérra esett. A súlya lebillentett egy kart, a kar kinyitott egy szelepet, és kifolyt egy adag víz. Amikor az érme lecsúszott a tányérról, a kar visszabillent, és a szelep elzáródott. A Gizmodo szerint ezzel azt akarták megakadályozni, hogy a templomba járók több vizet vigyenek el, mint amennyit kifizettek.

Hérón leírt egy háromkerekű kocsit is. Egy lassan süllyedő súly húzott egy zsinórt, ami a kocsi tengelyére volt tekerve. Ha a zsinórt a tengelyen lévő csapok körül másképp tekerték fel, a kocsi más útvonalon haladt. Ez előre beállított mozgássor volt, vagyis egy egyszerű program. Noel Sharkey, a Sheffieldi Egyetem robotikakutatója 2007-ben azt írta, hogy ez a zsinóros vezérlés egy mai programozási nyelvnek felel meg. A New Scientist szerkesztősége meg is építette a kocsi működő másolatát.

Hérón nevéhez fűződik egy majdnem tízperces, teljesen gépi bábszínház, ahol a mennydörgést egy rejtett dobra potyogó fémgolyók adták. Leírt egy templomajtót is, ami az oltáron meggyújtott tűz hatására magától kinyílt. Ott van még az aeolipile, egy gőzzel pörgetett gömb. Ezt sokan összemossák az ajtónyitó szerkezettel, pedig valódi munkát nem végzett, inkább csak érdekesség volt.

Mit jelent ez itthon? Hérón ötletei áram nélkül is kipróbálhatók. Egy súllyal hajtott, zsinórral „programozott” kocsit kartonból vagy építőkockából is össze lehet rakni technikaórán, és így a gyerekek kódolás nélkül értik meg, mi az a program.